Nyílt levél Dr. Leonard Azamfirei Professzor Úrnak
a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem Rektorának
Tisztelt Rektor Úr!
Önnek, mint egy felsőoktatási intézmény legelső vezetőjének, a legfontosabb feladata az oktatás minőségének állandó javítása, hogy mind jobb feltételeket, lehetőségeket biztosítson az egyetemen tanulók számára, és ezáltal kiválóan képzett szakemberekké váljanak.
Mint független kívülálló, sajnálattal tudom megállapítani, hogy Rektor Úr ennek a feladatának csak részlegesen tesz eleget, és csak a román nyelven tanulók számára biztosítja a legkedvezőbb feltételeket és környezetet. Egyidejűleg a magyar nyelven tanulókat állandóan hátrányos helyzetbe kényszeríti és tartja, hiszen a magyar anyanyelvi oktatás csak részlegesen valósul meg, és a gyakorlati oktatás teljes egészében román nyelven történik.
A MOGYE román többségű szenátusának vezetője pedig valótlanságokkal érvel a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és a magyar tanszékek létrehozása ellen azzal a végső céllal, hogy a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést elsorvassza és megszüntesse Marosvásárhelyen. Ezt látszik bizonyítani az egyetem szenátusának legutóbbi (március 20.) törvényellenes döntése, amikor újból elhalasztották a magyar karok létrehozását.
Tisztelt Rektor Úr! Fölöttébb sajnálatos és egyidejűleg teljesen hibás az Ön diszkriminatív - hivatalosan is elítélt - nyilatkozata a magyar nyelvről (2013. 12. 10.), ugyanis az egyetemi oktatásban nem az a legfontosabb, hogy románul tanuljanak a hallgatók, hanem az, hogy lehetőleg az anyanyelvükön minél jobban elsajátítsák a szükséges ismereteket. Marosvásárhelyen erre megvannak a feltételek és a lehetőség, úgy a magyar, mind a román hallgatók számára, de az egyetem jelenlegi vezetése gátolja és állandóan akadályokat gördít a magyar nyelvű oktatás elé.
Kanadai és ausztrál (Jim Cummins, University of Toronto, Pauline Gibbons, University of Technology Sydney) nyelvtudósok szerint egy szakmát a legjobban és legegyszerűbben az anyanyelven lehet elsajátítani. Ez a feltétel örvendetes módon biztosított Marosvásárhelyen a román anyanyelvűek számára, ugyanakkor a magyar diákok számára az ottani oktatás a lehető legrosszabb, hiszen az elméleti oktatás magyar nyelven, a gyakorlati oktatás román nyelven történik, ami félreértésekre ad lehetőséget.
Saját életpályám határozottan cáfolja a Rektor Úr véleményét és a MOGYE jelenlegi magyar nyelvű oktatási politikáját. Tanulmányaimat Marosvásárhelyen végeztem (1960) magyar nyelven. Fiatal orvosként vegyes lakosságú, majd teljesen román környezetben (Bukarest), minden különösebb nehézség nélkül végeztem orvosi teendőimet, mindig szem előtt tartva Édesapám (Dr. Péterffy Pál) és egyik szeretett tanítómesterem (Prof. Dr. Cornel Cărpinisan) tanácsait, hogy lehetőség szerint az orvos a beteggel, annak anyanyelvén beszéljen betegségéről és kezeléséről.
Svédországban való letelepedésemet követően alig 5 hónapos nyelvtanulás után – melyben 2 hónap az orvosi nyelv elsajátítása volt – és kezdtem el kórházban alorvosként dolgozni, és természetesen svédül beszéltem a rám bízott betegekkel. Határozottan állíthatom, hogy nem anyanyelvi környezetben (román, ill. svéd) mindig sikerült megérteni a betegeket, és velük magamat megértetni és a nyelvtudásbeli különbségek miatt betegeim nem részesültek hátrányban.
Betegeim érdekében az orvos továbbképzésem során angol, román, svéd nyelvű könyvek és folyóiratok mellett előszeretettel és igen jó hatásfokkal használtam a magyar nyelvű szakirodalmat, mivel az anyanyelvem nyújtotta legkönnyebben az új ismeretek elsajátítását.
Tisztelt Rektor Úr!
Tekintettel a MOGYE jelenlegi magyar nyelvű oktatást hátrányosan megkülönböztető – a román törvényekkel ellentétes – diszkriminatív politikája miatt, tiltakozásul visszaadom a MOGYE „Doctor Honoris Causa” 2005-ben számomra nyújtott megtisztelő címet. Az oklevelet a doktori tógával, kalappal és nyakkendővel együtt ezennel visszaszolgáltatom.
Kérem tisztelettel, ezt a cselekedetemet értelmezze polgári tiltakozásnak, a magyar nyelvű oktatás teljes körű helyreállítása érdekében.
Debrecen, 2014. március 28.
Üdvözlettel:
Dr. Péterffy Árpád
professor emeritus
|
RSS
