• Megosztás:
Magyari Tivadar (BBTE rektorhelyettes) jelentése tagozatvezetői mandátum végén
[11.12.2007]


Tisztelt tanári kar és diákképviselők!

A rektorhelyettesi mandátumom végéhez közeledve, nyilvános jelentést küldök önökhöz, megköszönve együttműködésüket, sokszori bíztatásukat.

A BBTE magyar tagozatvezetőinek tanácsa 2007. január 11-én úgy döntött, hogy a tavaly november végén megüresedett rektorhelyettesi tisztségekbe új jelölteket állít, majd egy hét múlva, január 19-én ez a vezetőtanács 26 „igen” szavazattal, 3 tartózkodással bizalmat szavazott nekem a magyar tagozat-vezető rektorhelyettesi feladatokhoz. Ennek a vezetőtanácsi döntésnek az alapján a BBTE szenátusa február végén kinevezett ebbe a tisztségbe.

Megköszönve magyar tagozatvezetők tanácsának bizalmát és egyéves együttműködését, biztatását és támogatását, a kapott tanácsokat és útmutatásokat, most ennek a testületnek jelentéstétellel tartozom.

A jelentést elküldöm a magyar oktatók levelezőlistájára is, ezáltal a szöveg eljut csaknem az összes kollegához, Kolozsváron, illetve az Erdélyszerte kihelyezett tagozatainkon. A most véget érő négyéves egyetemvezetési mandátumnak csak utolsó tizenegy hónapjában voltam a BBTE magyar tagozatvezető- és oktatási rektorhelyettese, ezért ebben a jelentésben erre az időszakra szorítkozom.

___________________

A BBTE-en több mint 7200 magyar diák tanul a magyar tagozaton. Az utóbbi tíz évben folyamatosan növekedett a magyar diáklétszám, ami önmagában sokat nem jelentene, mert a román diákok száma is növekedett. Ami fontos, az, hogy a magyar tagozatos diákok aránya nőtt a BBTE-n belül, az 1997-es 18 százalékról a mostani mintegy 27 százalékra. Ez voltaképpen nem bizonyos személyek érdeme, és ha valakié, akkor általánosan és „statisztikusan” mindannyiunké – én is csak a helyzet pontos jelölése miatt jegyzem le ezeket a számokat, arányokat (nem is tartozom azok közé, akik a felsőoktatás teljesítményét elsősorban a diáklétszámon mérik).


Az alapképzés (BA, „licensz”) helyzete

Alapképzésben a magyar tagozat 57 szakon működik. A magyar diákság 59,6 százaléka tandíjmentesen tanulhat. Ez viszonylag sok (sokkal nagyobb arány immár, mint a román tagozaton), bizonyos szakokon viszont kevésnek tartjuk.

Október elején, a tanévnyitón jelentettük be Gyergyószentmiklóson, hogy jövőtől beindul, ott, magyar nyelven a geodézia szak. Hallgatói igényre és érdeklődésre válaszolva, az infrastrukturális és szakértői feltételek immár megléte mellett, jövőre beindulhat a televízió szak is, illetve a hotel-menedzsment. Általában a mérnöki képzés egyre nagyobb hangsúlyt kap a magyar tagozat vonatkozásában is.

Valószínű, hogy a geológia szak magyar tagozata a jelenlegi elméleti oktatás magvát is megőrizve mérnöki geológiává válik. (Amint a sajtó is megírta, a tavasszal közvetítettem az autópálya építő cég csúcsvezetősége és az egyetem között, és létre is jött egy találkozó. Azt hittem, hogy „kezdetnek” csak egy protokolláris megbeszélés lesz. Viszont már ezen a találkozón megegyeztünk jónéhány geológus végzős azonnali alkalmazásában, illetve közös szakmai gyakorlatok szervezésében.)

Úgy kell erősíteni a „húzóvá” vált szakokat – hiszen meg kell felelniük a kiemelt érdeklődésnek és elvárásoknak - , hogy közben minden tudásunkat bevetjük a most éppen kevésbé diákvonzó, de nem kevésbé fontos szakok érdekében: filozófia, geológia, antropológia, néprajz.

Több szakon újabb gyakorlati tárgyak jelentek meg, és ez teheti vonzóvá őket. Viszont nem akarjuk a gyorstalpaló tanfolyamok helyszínévé tenni az egyetemet, tehát itt megfelelő értéke kell legyen az elméleti oktatásnak is, és természetesen a tanárképzésnek, kutatóképzésnek, olyan szakoknak, mint az irodalom, nyelvészet, filozófia.

A július 17-i szenátusi ülésen a testület elfogadta azt a kezdeményezésem, hogy a magyar diákok fakultatív vagy akár opcionális tárgy keretében a román szaknyelv jobb elsajátítását célzó foglalkozásokban vegyenek részt. Ahol ezt bevezették (az illető “helyi” magyar tagozatokon múlott ez immár!), ott meglepően nagy számban iratkoztak be ilyen tárgyra a hallgatók. Úgy gondoltam, hogy a magyar tagozatnak kell legyen stratégiája arra is, hogy az 57 szakon magyarul tanuló végzősök a román környezetben is megfelelően boldoguljanak. Javaslatom szerint ezeket a foglalkozásokat mind a magyar, mind a román szaknyelvet jól ismerő oktatók kell, hogy vezessék. Egy másik szenátusi előterjesztésem a későbbiekben kötelezővé tenné a magyar helyesírási és stilisztikai foglalkozásokat, alapvető szakszöveg-szerkesztési, szervezettani és pályázási ismeretek elsajátítását. A diákok egyes szakok közötti áthallgatásának zökkenőmentes megszervezése teszi lehetővé, például, azt, hogy általános műveltségi tárgyakat is tanulhassanak, mint magyar történelem, helyes beszéd, közönségkapcsolat, viszont ezeket a lehetőségeket jobban kell népszerűsíteni a diákság körében.

Előterjesztésemre ezután a román diákok számára olyan tantárgyakat kínálnak, amely a magyar és más kisebbségi kultúra, történelem megismertetését célozza. Elmondtam a szenátusban, illetve megírtam a Buletin Informativ című füzetben: egyik tényező, amitől multikulturális lehetne ez az egyetem éppen az, hogy a másik közösség megismerése ne legyen egyoldalú, és ne csak a román kultúra és történelem megismerését kínálja a kolozsvári egyetem. (Másfelől a külhonban pozitív hangulatú „multikulturális” kifejezést, annak itthoni relativizált és vitatott tartalma miatt, minden szövegemben és beszédemben kerülni szoktam.)

___________________

Mostantól a BBTE bármely diákja, illetve bárki, aki ezt az egyetemet végezte, előnyös feltételek mellett iratkozhat be egy második diploma megszerzése végett egy másik szakra, a tandíjas helyekre. Akár 25-80 %-os tandíjkedvezmény is járhat a második szakon – ez attól függ, hogy a két szak ugyanazon karon van vagy sem. Ezt a programot mint oktatási rektorhelyettes az egyetem vezetőségének megbízásából dolgoztam ki, és ez az egyetem alternatívája a kormányzat által megszüntetett kettős szakosodásra.

___________________

Több partikuláris problémával is szembesültem az elmúlt 10 hónapban, és voltak alkalmak, amikor sikerült megoldást találni, de voltak kudarcok is. A sikerek többnyire az adott kari vagy tanszéki közösségek érdemei voltak, én legfennebb az utat egyengettem. Egy példa:

A Bölcsészkaron reális anyagi gondokra hivatkozva 19 órában maximálták a heti óraszámot alapképzésben, a márciusi tanrendmódosítások kapcsán. Ez hasonló óraszám ahhoz, amivel sok más szakon is dolgozunk, ám itt ez a kevés óra feloszlik az A és B, azaz főszak és mellékszak tantárgy-csomagjai között. Ha a magyar nyelv és irodalom főszak, akkor mindössze kilenc, ha mellékszak, akkor pedig hét óra keretben gazdálkodhat, a többi óra a másik szakosodásé. Ennek hátránya – a kollegák szakmai véleménye szerint – az, hogy nagyon kicsi azon szaktárgyak száma, amelyek révén a magyar irodalom és nyelv szakos hallgatókat képezik. A magyar tanszékek munkatársai a megoldást abban látták, hogy ne csak mellék-, illetve fő szakként létezzenek, hanem indítsanak olyan szakot, ami csak magyar nyelv és irodalom területén képez. A hosszas tárgyalások végén a magyar nyelv és irodalom szakon sikerült növelni az óraszámot, és a szenátus elé terjesztettük a “monoszakként” való akkreditáció ötletét, amit ott elfogadtak.

___________________

Az elmúlt esztendőkben, javarészt Nagy László rektorhelyettes irányításával fejlődtek a kihelyezett tagozatok, ezen belül megfelelő ütemben azok is, ahol voltaképpen a magyar rész többségi. Kiemelendő az infrastrukturális fejlődés: Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Szatmáron; de beindult a szalontai tagozat is. Ebben nekem már sok szerepem az elmúlt 10 hónapban nem volt, a helyzet teljes értékelése végett jegyzem ezeket ide. Kiemelkedő esemény volt, hogy október elején, tanévnyitóval egybekötve a gyergyószentmiklósi kihelyezett tagozat tízéves évfordulóját ünnepeltük. A szentgyörgyi tízéves évforduló ünnepségeitől napok választanak el, és jövőre tíz éves a szatmárnémeti tagozat is.


Felvételi

A januári megválasztásom óta kiemelt célnak tekintem azt, hogy a BBTE kellőképpen felkészüljön a több, mint kétezer magyar tagozatos elsőéves fogadására. Őszinte és hiteles tájékoztatásra törekedtünk. Célunk az volt, hogy a leendő magyar tagozatos diákjaink pontos, reális információk birtokában válasszanak a szakok között. Úgy gondolom, hogy a tudatosan választó felvételizőkből lesznek a jobb teljesítményű hallgatók.

Az idén, ha csak tehettük, hangulatos, román, magyar és német nyelvű köszöntők, plakátok és kiállítások várták a beiratkozókat; és a szakok száraz listája mellett igyekezetünk kiemelni az oktatás tartalmára, a végzés utáni lehetőségekre mutató információkat; sőt a karok kínálata mellett mindvégig felhívtuk a figyelmet a kolozsvári diákéletre, az oktatáson kívüli lehetőségekre is. Nem volt könnyű ezt megszervezni, mivel az egyetem illetékes osztálya a jellemző ötletszegény, rosszul elgondolt megoldásokat kínálja, illetve kapacitás és kreativitás kínos hiányában az irodai táblázatok és bürokratikus szövegek másolásával és „plakátosításával”, sőt újabban „power point-osításával”, megfilmesítésével képzeli el a hatékony felvételi toborzót. Az elkészített anyagok elsősorban az egyetem vezetőinek és oktatóinak az intézetről kialakított, „ön-képének” kielemzésére alkalmasak, mintha magunkat akartuk volna meggyőzni, hogy érdemes ide felvételizni. A karoknak pedig nem volt egységes koncepcióra épített tájékoztató anyaga, és a kari magyar tagozatok között is szép számban akadtak olyanok, ahol nem ismerték fel a saját, önálló felvételi tájékoztatás jelentőségét – akkor sem ha lehetőségük volt rá. Viszont a karok nem kaptak – nem is volt honnan, miből – megfelelő támogatást például az anyagok sokszorosításában: külső nyomdával a bonyolult beszerzési eljárások miatt vagy éppen pénz hiányában nem dolgozhattak, az adott osztályon levő központi „infrastruktúráról” pedig hamar kiderült, hogy az csak egy komplexebb számítógépes nyomtató, amely maga is nehezen felel meg a különösen sok konferencia és felavatási ünnepség papíréhségének. A karok, és ezen belül a magyar tagozatok nem vagy véletlenül rendelkeznek éppen olyan munkatárssal, a tanári karból vagy a diákság köréből, aki minimális arculatépítési, esetleg számítógépes vizuális anyag elkészítésének ismeretekkel rendelkezik. Ezért rendkívül változó küllemű, változó koncepciójú felvételi anyagokkal voltunk jelen – de végül jelen voltunk. Problémát okoz, hogy az egyetem a felvételi toborzót csak tavaszi időszakra tervezi, azon belül is jobbára a 12. osztályos tanulókat szólítja meg. (Ezek a gondok nem feltétlenül valami rossz koncepcióból vagy mulasztásból származnak: az intézet száz szakon, három tanyelven hirdet felvételit: nem könnyű ezt kommunikálni.) Ezért ennél is jobban önállósítani kell a magyar tagozat arculat-politikáját, felvételi toborzóit. A tanév első vezetőtanácsi ülésén a magyar oktatók egyetértettek ebben.

___________________

A felvételin a legtöbb jelentkező, több mint négyszáz, a közgazdasági szakokra iratkozott. Kiemelkedő volt az érdeklődés a földrajz szak iránt, keresett volt továbbra is a pszichológia, az informatika, a közigazgatás, és az idén viszonylag jobb volt az érdeklődés a magyar nyelv és irodalom szak iránt is. A reál területen inkább az új mérnöki szakok felé orientálódnak a romániai magyar fiatalok. Ilyen a vegyészmérnöki, a biotechnológia, az anyagtudomány.

A református és római katolikus teológiákon is beteltek a helyek, és ezek a karok tovább erősödtek. Az idén először együttműködési szerződés értelmében a gyulafehérvári római katolikus teológia papneveldéje huszonöt államilag támogatott helyett kapott.

Végül 2546 magyar tagozatos elsőéves kezdte alapfokú egyetemi tanulmányait, kettőszázhússzal többen, mint a tavaly. A nyáron és szeptemberben a beiratkozók száma meghaladta a 2700-at, a különbség abból származik, hogy több fiatal nem csak egy, hanem kettő, esetleg még több szakra is beiratkozott.

Fenntartom azt, amit a tanévnyitón is a magyar tagozat helyzetének értékelésekor elmondtam:

Az idéni számok alapján sietős volna kijelenteni, hogy íme növekszik a magyar tagozatos diákok száma (egyébként a román hallgatók száma is nagyobb volt az idén). Mint ahogy korai lett volna létszámcsökkenésről beszélni a tavaly ilyenkor, amikor hatvannal kevesebben voltak, mint a megelőző esztendőben. Nem szeretnék sok időt tölteni, decemberben, a felvételi statisztikák körül, de egy jelenséget meg tudunk állapítani:

A felvételizők, képletesen, alaposan átrajzolták a magyar tagozaton is az egyetem szak-struktúráját. Összességében növekedést állapíthatunk meg, de ebben a dinamikában megnőtt a szórás, abban az értelemben, hogy egyes szakok fellendülést mutatnak, mások pedig meglepő visszaeséssel szembesültek. Ez már valószínű, hogy előrejelzi azokat az állapotokat, amiket a demográfiai visszaesés hozhat hamarosan. Egy akkora intézet esetében, mint a BBTE magyar tagozata – vagy akár az egész egyetem általában – nem valószínű, hogy komolyabb globális létszámvisszaesés következne, hanem inkább a szakok közötti létszám-átrendeződés. Ha pedig így lesz, akkor magyar tagozatnak folyamatos elemzésre lesz szüksége, óriási oktatásszervezési felelőséggel, hogy a szakok struktúrája, általában az oktatásban közvetített tudás a fiataljaink orientációjának megfelelően alakuljon. Minthogy tudjuk, hogy ez az orientáció számos kulturális tényező függvénye, sőt, sokszor kényszerpályás, nyilván nekünk a gazdasági, munkaerő-piaci tényezőkkel is számolni kell. Arról nem lehet szó, hogy kevésbé keresett szakok megszűnjenek.

Nem fogok beállni azok körébe, akik valamely szak minőségét azon mérik le, hogy oda hány elsőéves iratkozik be. Nyilván a jól működő, presztízses „Iskolák” és „Mesterek” közép és hosszú távon kialakított, gondosan ápolt jó szakmai híre vonzza a tanítványokat. Ám a diáklétszám növekedése (vagy megmaradása) csak 1. részleges, 2. viszonylagos és 3. hosszú távú mutatója tanári és egyetemszervezői tevékenység minőségének. Ezt a gondolatot előtérbe kell hozni, mert mosolyfakasztó leegyszerűsítéssel (és veszélyes politikai felhangokkal) kezdtünk a diáklétszám és tanári teljesítmény összefüggéséről beszélni.


Mesteri, doktori

Az elmúlt négy esztendőben az oktatási kínálat területén elért legnagyobb ütemű fejlődést a (magyar nyelvű) mesteri programok elterjedése jelenti: a kezdeti 5 programról a mostani 24-re nőtt a számuk, javarészt még Salat Levente rektorhelyettes szervezésében. Utóbb a mesterik engedélyeztetésének ügyeit Nagy László rektorhelyettes vette át, és közben az akkreditálási eljárások is változtak, szigorodtak, de rendezettebbé váltak.

A tavasz folyamán a Curriculum Bizottság számára egy (új) mesteri szabályzat tervezetét dolgoztam ki, amit a 2007. július 17-i szenátusi ülés elé terjesztettünk, és azt a szenátus el is fogadta. Sikerült érvényt szereznem olyan cikkelyeknek, amelyek olyan problémákat kezelnek, és amelyek még hivatalba lépésemkor neuralgikusak voltak. Az egyik ilyen probléma a mesteri diákcsoportok minimális létszáma volt, amit – egyébként kiderült, hogy minden hatástanulmány nélkül, de kétségtelenül érthető gazdálkodói elővigyázatossággal – 20 mesteris diákban állapítottak meg. A magyar mesteri programok esetében ezt sikerült 10-re csökkenteni, illetve bevinni olyan rendelkezést, miszerint a kívülről is finanszírozott (pl. KMEI-alapon) mesteri programok esetében ez a létszám még kisebb is lehet.

Az eredeti szabályzat-tervezethez képest a magyar tagozatos mesterik távlati fejlődését, interdiszciplináris jellegét kedvezően befolyásoló értelmezés született arról, hogy a mesterin oktató személyek 80 százalékának helyi oktatóknak kell lenniük. A tavasz folyamán, az egyetemi magyar-román kapcsolat viszonylagos stabilizálódásával ki lehetett mondani, és érvényesíteni lehetett a következő elvet is: az egyetem magyarországi (ti. felsőoktatási) kapcsolatainak a mesteri programokban való hatékony kiaknázása általános érdek, és nem lehet olyan szabályozást hozni, amely a közös mesterik elé bürokratikus gátakat emel.

A mesteri szabályozásának folyamatában fenntartottam és fenntartom azt a nézetet, hogy a magiszteri programok kevés kivétellel (a divatszakok) nem fognak nagyszámú tandíjfizető diákot vonzani, ennek okaival oktatáskutatók foglalkoznak; nem térek ki erre ebben a keretben. Arra az egyszerű tényre hívom fel a figyelmet, hogy a mesteri csoportokban nyilván a végzőseink eredményesebb fele vesz részt (ami az oktatás érdeke is). Ők viszont alapképzésben jellemzően tandíjmentesek; tanulmányaik ötödik és hatodik évében tandíjassá válásuk lényeges visszalépést jelentene egyéni gazdálkodásukban, és tudnivaló, hogy az egyéni gazdasági döntések kerülik a relatív visszaeséseket. Ezzel kapcsolatban osztom az a nézetet, hogy mesteri programjainkat, (amennyiben bármely későbbi megmérettetéskor is alkalmasnak bizonyulnak), akkor „kerül, amibe kerül” alapon kell fenntartani.

A mesteri programok megtervezésében kora tavasszal a magyar tagozat dicséretes munkát végzett: a humánszakokon többfordulós egyeztetés nyomán olyan mesteri programok alakulhattak vagy alakulhatnak, amelyek különböző csomagokban és kombinációkban számos közös tantárgyat tartalmaznak, és a lehető legjobban használják a különböző karok és tanszékek oktatói kapacitását, a tanszékek közötti kölcsönös segítségre épülnek, interdiszciplináris jelleget kapnak. A reálszakokon pedig több kar és tanszék oktatója tervezett meg közös, természetesen interdiszciplináris magiszterit. A diákok egyik kérése éppen a mesterik interdiszciplináris jellegének növelése.

Az elmúlt években növekedett azon magyar professzorok száma is, akik doktori iskolát is vezetnek, egyre több nappali tagozatos magyar doktorandus van, és így általánossá lett, hogy ők a kutatóműhelyekben, illetve az oktatásban jelen lehetnek. A tanársegédi munkák jó részét már a magyar tagozaton is ezek a doktori hallgatók végzik, illetve közülük kerülnek ki új tanársegédeink. A doktori címmel rendelkező magyar oktatók aránya elérte a román tagozatos arányokat, a középkorú generáció (amihez magam is tartozom) megerősödött (emlékszünk: milyen probléma volt ez a kilencvenes években).


Háttérintézményekhez és a szakkollégiumokhoz való viszonyulás

Tudott, hogy az oktatást segítendő, kiegészítendő a magyar tagozat oktatói, esetenként hallgatói az évek során több szervezetet, alapítványt hoztak létre, ezeket szokás "háttérintézményeknek" nevezni. Jórészük egy ernyőszervezet alatt fogott össze, és megalakította a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet nevű civil szervezetet, amely fontos pályázó, erőforrás-felhajtó tényezővé vált. Egyik előrelépésünk az, hogy ezeknek a partnerintézeteknek kellő jelentőséget tulajdonítsunk, őket megillető hangsúlyt kapjanak kommunikációnkban, az általános tagozatpolitikában.


Diákkapcsolatok

Jó és rendezett a viszony a diákképviselet összes formájával. A bizalom jelének tekintettem, hogy ügyes-bajos dolgaival számos diák fordult hozzám, és legtöbbször megtaláltuk a törvényes kiutat az egyes kedvezőtlen helyzetekből.

Ballagásra, gólyabálra kapott meghívók nyomán az együtt eltöltött idő sokat segített az általam nem tanított, szakterületemtől távol eső szakokon tanuló hallgatók szempontjának megismerésében. A magyar tagozat kommunikációs kapcsolataiban, egyes szövegek magyarra fordításában, a kitett kétnyelvű feliratok körüli taktikázásban sokszor diákok vagy volt diákok segítettek.

Ahol alkalmam volt, közöltem a hallgatókkal is, tanárokkal is: bármilyen tömegessé vált az oktatás, bármennyire is nehéz lett az embertől emberig való oktatói munka, most még nagyobb szükség van rá, hogy megtaláljuk, igyekezetük szerint tanítsuk, és ne hagyjuk elveszni az érdeklődőket.


A magyar tagozat jogi státusa

Az oktatók között is, de főleg a külső, mediatizált mezőnyben ez vezető téma. A kilencvenes évek végétől magyar tanári általában egyetértett abban, hogy a magyar felsőoktatás érdekében az egyetemen belül olyan szervezési egységbe kellene tömöríteni a tagozatot, amelynek nagyobb önálló döntési lehetőségei vannak. Mivel ilyen egységek a jelenlegi szerkezetben a karok, több kezdeményezés született arról, hogy a magyar oktatást erre alakított karokba kellene tömöríteni. A különböző tanszéki és kari szinteken a magyar oktatás szervezése eltérő helyzetben, eltérő szakmai sajátosságokkal alakult, emiatt a látószögek is különbözők, a magyar tagozaton belül is. Az biztos, a magyar oktatás sajátos karokban való szerveződése a magyar tagozatos oktatók legtöbbje által jónak tartott megoldás lenne. (Ennek a többségi álláspontnak az alapja az a 2004 őszén, Salat Levente tagozatvezető által szervezett általános konzultáció.)

Az egyetem felépítésének jelenlegi, többség által osztott koncepciójában nem fér el nyelvi-etnikai szerkezeti elkülönülés, így az elképzelések egyelőre nem találtak általános, többségi támogatásra. A magyar tagozat önálló szerkezeteiről szóló megnyugtató, pozitív döntést nem sikerült elérni tárgyalásos alapon – a konfrontációs megoldást pedig a magyar tagozat képviselői elvetették, tekintettel a meglévő, sokat fejlődött magyar tagozat érdemeire, érdekeire. Diákjaink nyugodt tanulási körülményei felett felelőtlenül nem akartak rendelkezni.

Az egyetem többi vezetőjével közöltem, hogy eltérő, kissé távol eső állásponton vagyunk, és erre a kérdésre mindannyiszor vissza kell térni, a remélhető közeledés érdekében. A téma napirenden volt és marad.

Az erős országos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező egyetemben a magyar tagozat is érdekelt, erről nyilatkozik a magyar oktatók vezetőtanácsának februári állásfoglalása; és az egyetemet kívülről nem hitelrontással lehet egy másik struktúra irányába befolyásolni, hanem valószínűleg úgy, hogy valamilyen módon gazdaságilag, erkölcsileg, szakmailag érdekeltté teszik a változásban.


A többnyelvűség kellő megjelenítésének problémája

A kilencvenes években kevésbé tematizált kérdés volt az intézmény nyelvi-szimbolikai környezetének alakítása, de az utóbbi években ez a kérdés előtérbe került. Az elmúlt években, különösen mióta az egyetem Chartája kimondja, hogy a magyar tagozaton a kommunikáció nyelve a magyar, részleges elmozdulás volt a többnyelvű környezet irányába. 2005-ben és 2006-ban a szimbolika és többnyelvűség fejlődése egy politikai nyomásgyakorló csoport fellépésére látszott alakulni, ezért - viták közepette - a folyamat leállt. Nyilván ebben közre játszott a román vezetés politikai bátortalansága is. A kérdés csak 2007 tavaszán került ismét napirendre. Azóta többnyelvűsítettük az egyetem egyes reprezentatív kommunikációs helyszíneit, például a Farkas utcai központi épület előcsarnokait. Itt a plakátokon, feliratokon, plazmatévéken, bannereken jelen van a magyar szöveg. Önállósítottuk a magyar tagozat sajtókapcsolatait, önállósítjuk a sajátos arculati elemeit. Még sok tennivaló van, még mindig az oktatás minősége a prioritás, de azt szeretném, hogy kellő otthonossággal mozogjon a több ezer magyar diák az egyetemen. Dolgozunk a magyar tagozat reprezentatív bemutató kötetén, és javítjuk a most még felemás weboldalt, de ezzel a mandátum végére nem készülünk el. Ez sajnos késés, és ebben felelősnek érzem magam, a mentség legfennebb az, hogy sietve előrehozták az egyetemi választásokat.

A magyar honlap, illetve a tagozatot bemutató kiadvány számára elkészültek a következő szövegek: Sípos Gábor kollegánk már korábban megírta az egyetem történetét, és ez volt az első elkészült szöveg; azután elkészültek a diákok bentlakás- és ösztöndíj lehetőségeiről szóló összefoglaló szövegek, megkezdődött annak a fejezetnek az összeállítása, ami az egyetem kulturális központjairól és múzeumairól szól. Mintegy ezer fénykép készült el.

Az egyetem egy dokumentumfilmet készíttetett a Román Televízióval. Sikerült a kísérőszövegnek egy olyan változatát elfogadni, ami decensebb, minden fél által elfogadottabb, és így a szöveget magyarra fordítottuk, adaptáltuk, és a film magyar változata is elkészül.

A tanévnyitón elmondhattam: “A Babeş-Bolyai Tudományegyetem többnyelvű megjelenítésének új folyamata egy hosszan, nehezen egyeztetett igyekezet, amit igyekszünk megtisztítani a politikai indulatoktól. Az előtörténete miatt is időigényes és óvatos folyamat lesz, eddig áttörésként ez történt: a nyáron felszerelt többnyelvű köszöntők után kitettük az első intézménynév-táblákat is, például a magyarságtudományi tanszékek neveit.”


Újra javuló magyarországi kapcsolatok

A tavasszal a nemzetközi osztály munkatársaival és más kollegáimmal számba vettük BBTE magyarországi kapcsolatait is. Számos tanszéki és kari, magyar tagozati szinten futó kapcsolat van, de a román kollegák is jól integrálódtak egyik-másik programba. Ezekről írni is akarunk a magyar bemutató kötetben, és a munkatársakkal megkezdtük az érdemi leírásához szükséges információk gyűjtését. A felvett kapcsolatok – mint kiderült – nehezen alakulnak, mert a téli események alatt nyilván elhidegült a viszony, és a magyarországi kollegák inkább a közvetlen kari szintű, magyar vonalon menő együttműködést választják.

A változásra utal, hogy a jövő év elején a BBTE ismét megszervezi a magyarországi rektorokkal való találkozást, aminek a hagyománya az elmúlt időszak fagyosabb hangulata miatt is megszakadt. Most már a meghívott anyaországi rektorátusok pozitívan válaszoltak, elfogadták a meghívást, tanulmányozzák az elküldött együttműködési javaslatainkat, ők maguk is küldenek ilyeneket.

2011-ben Kolozsváron, a BBTE és az EME szervezésében rendezik meg a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust. Nagy László rektorhelyettessel, Péntek János professzor szervezésében, Gábor Csilla dékánhelyettes jelenlétében a nyár elején a tartandó eseményről egyeztettünk rangos magyarországi professzorokkal, szervezőkkel. Ahogy fogalmaztam a magyar oktatóknak küldött május végi levelemben: „erre a rendezvényre mintegy 700 résztvevőt várunk, és hagyomány szerint jól kommunikált, mediatizált eseménynek számít a soros helyszínen, és a BBTE, illetve Kolozsvár sem adhatja alább”. Augusztusban részt vettem a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság budapesti gyűlésén, amely e szervező folyamat része volt.


Kapcsolatok, politika, diplomácia

A konkurencia tényét és aggályainkat nyíltan elmondva, rendezett kapcsolatokra törekedtem a Sapientia Egyetemmel, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemmel. Voltak, akik ezért bíráltak, de sokan megerősítettek abban a nézetemben, hogy a rendezett, elvszerű, udvarias kommunikációt fenn kell tartani – különösen, mert volt kísérlet, kívülről, a megosztásra.

___________________

Találkozásokat kezdeményeztem romániai magyar vezető politikusokkal való, elsősorban az első kézből való tájékoztatás céljából.

Markó Béla RMDSZ-elnöktől szeptemberben, Bukarestben – miután részletesen tájékoztattam az egyetem helyzetéről - , többek közt azt kértem, hogy a BBTE magyar tagozatáról nyilatkozó politikusok vegyék figyelembe a magyar oktatók hivatalos álláspontját, és a közös mondanivalót és a tennivalókat egyeztessük. Ezt kértem időközben más RMDSZ-politikusoktól is. Sok év után ez volt az első hivatalos, előre egyeztetett találkozó az RMDSZ-vezetőség és a BBTE magyar tagozat-vezetése között.

Általában arra kértem a politikusokat (ha kellett, akkor a helyzethez és személyhez szabott hangnemben), hogy a kolozsvári magyar felsőoktatás ügyét és a Farkas utcai diákság tanulását egyéni politikai tőke kovácsolgatására márpedig ne használják.

___________________

Egy nagyváradi szakmai rendezvényen, (nemzetközi tanári találkozón), annak szüneteiben és fogadásán szót váltottam Tőkés Lászlóval, illetve munkatársaival.

Továbbá találkoztam Markó Attilával, a kisebbségügyi államtitkárral is. Az oktatási tárcánál, illetve a miniszterelnök-helyettesi kabinetben a kisebbségi oktatásért felelős munkatársakkal pedig rendszeres volt a kapcsolatom, ennek egy része nem csak a magyar tagozatot, hanem általában az egyetemet érintő problémák megbeszélése volt. Rendszeres kommunikációban vagyok a helyi magyar politikai vezetőkkel is.

___________________

Telefonon, levélben vagy személyesen sok magyarországi egyetem vezetőjével tárgyalhattam. Felkérésre felszólaltam a magyar köztársasági elnök februári kolozsvári látogatásán szervezett találkozón. A kolozsvári magyar konzulátus kérésére több ízben tájékoztattam őket a BBTE magyar tagozatának helyzetéről.

Meghívóra válaszolva számos középiskolás, egyházi, szakmai és civil szervezeti rendezvényen vettem részt, ahol az egyetemünk magyar oktatását mutattam be. Ezekről nagyrészt a sajtó is beszámolt, ezért nem részletezem.

___________________

Az egyetem román tagozatos vezetőségével tisztáztam, hogy a távol eső nézőpontok ellenére a közös problémákban együtt tudunk dolgozni, és oktatásszervezői igyekezetemhez nem akarom, hogy kétség férjen; tudatában vagyok, hogy a térség egyik legnagyobb egyetemének, Erdély legnagyobb (belső tőkéjű) vállalkozásának vagyok oktatási rektorhelyettese is. Az általam kidolgozott tervezetek, a szabályzatmódosítások, oktatással kapcsolatos kezdeményezéseim kapcsán azt közölték velem a nyár végén, hogy „kifejezetten elégedettek” a munkámmal. A rendezett, elvszerű, sokszor jókedvű, keletiesen családias viszony – ami a véleménykülönbségek miatt csak modus vivendi vagy, más szóval, kohabitáció – nem változott akkor sem, amikor magyar tagozat érdekeiben kellett szólnom a napi intézkedések, döntések kapcsán, alkalmanként heves szóváltás közepette.

Igaz az is, hogy, ha nem volt tétje a saját hatáskörömet tekintve, nem rontottam a hangulatot azzal, hogy szüntelenül és kérdezetlenül szóvá tegyem az olykor kapkodó és egymásnak ellentmondó intézkedéseket és ötleteket, a meghozott, de elfelejtett, ezért újra, másképpen meghozott határozatok okozta rendetlenséget – de valóban nem könnyű egy ilyen intézetet vezetni. Magyarellenességet nem tapasztaltam, a vezetők legjobb barátai és „legjobb” ellenségei mondhatni arányosan kerülnek ki román és magyar tagozatról.


Kudarcok

Nem voltam sikeres egyéni, elsősorban munkaügyi, személyzetpolitikai, előléptetési ügyek elsimításában, hat ilyen esetből csak egy fordult végül nekem is köszönhetően kedvezőre.

Nem sikerült a mesteri szabályozásában elérnem azt, hogy ne számítson két tantárgynak az, ha egy magyar oktató ugyanazt magyarul és románul is tanítja. (Ismert, hogy egy oktatónak csak két tárgya lehet, és azt akartuk, hogy a különböző nyelvűek egynek számítsanak. Természetesen a kettőt külön megfizetik).

Sikerült belső szabályzatként elfogadtatni a magyar tagozat alapszabályát, de nem sikerült azt olyan szabállyá tenni, amiről az egyetem alapdokumentumai, illetve szenátusi határozat mondják ki, hogy az intézet az egyes nyelvi tagozatoknak leoszt, delegál különböző kompetenciákat.

Az idő rövidsége miatt, a program zsúfoltsága miatt nem sikerült eljutnom a kihelyezett tagozatokra, kivéve a gyergyóit, de az ottani rendezvényre is eléggé rátelepedett az egyetem össz-aparátusa.


Köszönetek

Mandátumom végén köszönöm a kollegáknak a segítséget, elsősorban Nagy László rektorhelyettesnek, de a tagozatvezetőknek, az egész vezetőtanácsnak; kiemeltem a titkárságnak, onnan is elsősorban annak a 6-7 hölgynek, akivel közvetlenül dolgozhattam, Batiz Enikőnek, Kozma Erzsébetnek mint vezetőknek, illetve (ábécé sorrendben): Ciobotariu Danielának, Ilişiu Mihaelának, Ispas Danielának, Neuhoff Tündének.

Köszönet azoknak a diákoknak és volt diákoknak, akik a hivatalnak ugyan nem tagjai, de külső munkatársként segítettek, főleg a diák-kapcsolatokban, a hírek beszerzésében és a magyar tagozat önálló arculat-politikájában: Petres Andreának (arculat), Nagy Csillának, Pásztor Gyöngyinek (kredit-szabály szerkesztése, fényképek stb.), Péter Andrásnak, valamint még négy, nevét, vélhetően szerénységből elhallgatni akaró személynek. Továbbá egyes belső munkatársaknak, Geambaşu Rékának (oktatási ügyek, szövegek fordítása stb.) és Borbáth Zsuzsának (nemzetközi kapcsolatok).

Köszönet a szociológia tanszék magyar tagozatának: nélkülük nem tehettem volna szert az elmúlt majdnem tíz évben sem arra az oktatás-szervezői tudásra, sem azokra a motivációkra, amelyeknek az egyetem élén hasznát vehettem.

Kolozsvár, 2007. december 10.

dr. Magyari Tivadar
magyar tagozat-vezetőrektorhelyettes




  • Nyomtat
  • Link küldése
  • Életmód olvasnivaló RSS




további infók:







24 óra hírei 24 óra cikkei

HIRDETÉS