• Megosztás:
Az egyház bosszúja vagy lelkészi szappanopera? Balogh Béla replika-cikke
[25.9.2003]


A felvetett kettős kérdés és a mögéje szerkesztett múlt heti riport-anyag az abban megszólalókkal és megszólaltatottakkal együtt egy sor kérdést támaszt.
Emiatt szeptember 19-i levelemben azonnal reagáltam. A következőkben közzéteszem pontosításaimat:
– egyházi bosszúval vagy pedig
– szappanoperával van-e dolgunk?
Az ügyet kívülről-belülről ismerve vállalkozom a tények ismertetésére. Ha ezeket megvizsgáljuk, rájövünk a német szállóige igazságára, mely szerint „nicht die Mehrheit macht die Wahrheit” (azaz nem a többség teszi az igazat).


Bevezetőként

Emlékeztetni kívánok arra, hogy nem instanciázás végett kerestük meg a frissen érettségizett Balogh Béla Ágostonnal és osztálytársával, Szőke Márkkal a Transindex szerkesztőségét. Mégcsak azért sem, hogy elismerjek egy korábbi házasságon kívüli kapcsolatot. Azért mentünk oda, hogy a nyilvánosság lehetőségével éljünk. Hiszen a magálaksértésben cinkosságot vállaló rendőrök nem voltak hajlandók a bennünket ért atrocitást jegyzőkönyvbe foglalni.

Helyzetünkről szóltunk a szerkesztőségben. Mégpedig három ügy kapcsán, amit bemutatott és részben hátrahagyott fényképekkel és okmányokkal adatoltunk. Ezek:
– a Balogh Örs nevű fiunkat és lakásunkat ért június 15-i brutális agresszió – a lakásunkat elvenni akaró Balázs Attila káplán részéről – rendőrök, egyházmegyei jogtanácsos és presbiterek aktív közreműködésével;
– az egyházközségemben folyó rablógazdálkodás bemutatása: mivel jelenleg a Farkas utcai templom műemlék jellegét is galádul kikezdték az eltávolításomon mesterkedő manipulált emberek;
– az egyházi bíróság által elfektetett fegyelmi perem revíziója jogi vetületeinek nyilvánosságra hozatala, hiszen az ítélet fenntartása tucatnyi precedens lehetőségét hordja magában, ami negatívan üt vissza egyházközségemre, azonkívül a református egyház egészére.

De azt a tényállást is homályban hagyták, hogy a rendfenntartó közeg közreműködésével véghezvitt Szentháromság-vasárnapi rémtett és az 1848-beli pest-budai márciust majmoló 2003 március 14-i (és véletlenül sem 15-i!) - politikai liturgiával nyakonöntött – templom-profanizáló, megosztó Tőkés-féle manifesztáció csak a jéghegy csúcsának számít egyházunkban.

Hiszen a kiéleződő konfliktust egy baráti levél vezette be – nyomban az új egyházi vezetés beiktatása után, 2001 február elején, amelyben mintegy ultimátumot kaptam családommal együtt: "…szép csendben elpályáztok máshová (...) akár betegnyugdíjaztatás, akár betegség okáért való állomáshely-változtatás formájában. Kérlek, fontoljátok meg és határozzátok el a Belvárosból való távozásotokat. Ne várjátok meg az egyházmegyei fegyelmi bizottság lépését, amely – most, az új egyházkormányzati ciklusban – elodázhatatlan."

Tehát feltáró nyersanyagot vittem.


A hitelvek megsértéséről

Akik 1998 október 31-én itthon és határainkon túl felelősként hallották/olvasták templomi hirdetésemet – az új felállás emberével, Bibza Istvánnal ellentétben – olvasták/ismerték alapvető hitvallásunk tanítását a böjt kérdésében. És ismerték Bullinger Henrik több mint négyszáz éve érvényes útmutatását is, amely Tőkés István teológiai professzor gondozásában jelent meg.

Olvasható minden parókián T. I.: A II Helvét Hitvallás magyarázata. Kolozsvár 1968. II köt. 335. oldal: "A böjtölésre indító szükség kettős tekintetű: nyilvános vagy magános. Ehhez képest a böjt is nyilvános vagy magános. Nyilvános természetű szükség,amely miatt vállalni kell a böjtöt, akkor adódik, amikor valami nyomorúság nehezedik az egyházra, vagy fenyegeti azt. (…) Ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz helyzeteiben."

Azáltal, hogy Bibza esperes a böjtvállalást teszi meg fegyelmi ügyem fő vétségének (amiről a teológiai doktorátussal rendelkező Juhász Tamás panaszirata nem beszél), közvetve elismeri, hogy a többi panasznak nem volt súlya. (Egyébként ezelőtt pár hónappal Dr. Bütösi János USA-beli református püspök, teológiai professzor vállalt böjtött nagyváradi szolgatársa, Tőkés püspök magatartása miatt! – olvasható a királyhágómelléki egyházkerület honlapján.)


Tőkés püspök megrágalmazásával

kapcsolatosan legyen elég csupán arra utalnom, hogy a fegyelmi peremben hangoztatott vádat tekintélyes tanúkkal és a legfőbb egyházi hatóság részéről beszerzett anyaggal cáfoltam. A Zsinat mellett működő testület, a Kánonjogi Bizottság két jegyzőkönyvével szolgáltam. Ezekben a zsinati atyák megállapították, hogy a Nagyváradon 1998 október 22-én megtartott püspökválasztás egyik-másik trükkje valóban fegyelmi kérdés.

Tehát okkal protestáltam 1998 október 31-én. Ettől lett a olyan melege Tőkés Lászlónak, hogy kivonult a zsinatból, egy kerek évig szabotálva e testület törvényalkotó munkáját 1999 folyamán! Dr. Csiha Kálmán püspök és Dr. Mártha Ivor orvosprofesszor tapintatának köszönhetően nem lett fegyelmi per a harminc királyhágómelléki egyházi személyiség óvása kapcsán.

Ez a tényállás – és nem valami egyéb – vezette a Tőkés-nővért, Dr. Barta Tibornét a tettek mezejére: nevezetesen, hogy zsarolási kísérlettel megvédje egyházfő testvére "jóhírét". (Olvassuk el együtt a Dr. Csiha Kálmán püspöknek eljuttatott, 1998 november 20-i keltezésű levelét a Romániai Magyar Szó hasábjain, a 2003. április 7. -i lapszámban.)

Azok után, hogy az alantas lelki ráhatásra nem reagáltam, 1999 nyarán Tőkés László nagy elégtétellel szivárogtatta ki nővére elszántságának hírét. S amikor ezzel sem hatottak rám, Dr. Bartha Tiborral visszavonatták az apaságot Tőkés doktornő harmadik gyermekének esetében. Engem pedig – négy hamis tanú segítségével -„megtettek apának”, pert nyitva azzal az ürüggyel, hogy „acesta nu a consimţit la recunoaşterea copilului nostru pe cale amiabilă” (= „emez /azaz B.B./ nem volt hajlandó szívességből elismerni a gyermeket”) lsd. Tőkés Eszter 1999 október 27-én iktatott bírósági keresetét. A Tőkés Eszter által emlegetett


"szívesség" elmaradását híveim azzal honorálták

hogy 2000 január 17-én Dr. Csiha Kálmán püspök vezetésével presbiteri határozatba öntötték: nem csinálnak ügyet a kérdésből, amíg az apasági per le nem zárul. (A hívek és a feleségem együttes megbocsátása jogilag meg nem történtté tette az esetet – ha egyáltalán volt –, mert kívülállónak semmilyen felelősséggel nem tartoztam.)



Miután 2000 szeptemberében a kolozsvári bíróság tudomásul vette az apaságomat kizáró bukaresti törvényszéki-szakorvosi jelentést, a polgári per nem képezhette fegyelmi panasz illetve per tárgyát! Azt mégis 2001 februárjában nagy dérrel-dúrral beindították. Törvényes kivizsgálás esetén az egyházi hatóságok a tényállás alapján megállapíthatták volna, hogy a fegyelmi kivizsgálás és a per okafogyott. De elkezdtek szabálytalanságot szabálytalanságra, törvénytelenséget törvénytelenségre halmozni.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az ügyet – írásbeli tiltakozásom ellenére – első fokon inkompetens egyházi bíróság elé utalták. Ügyem fellebbezésben történt kivizsgálásában, tárgyalásában, a tanácskozásban és a elítéltetésemben pedig részt vehetett az eredményben közvetlenül érdekelt Fazekas Sándor orvos, Fazekas Zsolt másodlelkészem édesapja! Egyéb bizonyíték: a cinizmusnak és hatalomfitogtatásnak az a vegyülete, mellyel „merő véletlenül” a királyhágómelléki alternatív csoport egyik egyéniségét, Kállay László tiszteletest velem egy napon – szintén prejudikálva – elítélték más koholt vádak alapján.

Ügyemben a prejudikálás gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyházi bíróság első fokon és a fellebbezés rendjén is visszaélés-szerűen értelmezte a DNS-ről kiállított szakorvosi jelentést (amit a törvényszékek sem engednek meg maguknak). És azzal a kifogással ítéltek el, hogy az apasági per még nem zárult le visszavonhatatlan-jogerős ítélettel.


Semmisséget semmisségre halmoztak az egyház esküdtjei

Fegyelmi szabályzatunk ugyanis kimondja: "Lelkipásztorok fegyelmi vétségének esetében annak az egyházmegyének a fegyelmi bizottsága határoz, amelynek területéhez tartoznak." Erre utal Csiha püspök válaszlevele is a Tőkés doktornő követelőzésére: „ha panasz van, azt az illetékes egyházmegyéhez kell beterjeszteni”. Ügyemben kívülálló, azaz illetéktelen egyházmegye ítélt, amit az egyházi joggyakorlat nem tűr meg. A területi illetéktelenség semmissé tesz egy fegyelmi határozatot.

Nos ezt, a semmisség terhe alá eső első fokú ítéletet támadtam meg az egyházkerületi fegyelmi bizottságnál. Amelybe, mint írtam behívták a konkurensem édesatyját. Az önkényesen módosított bizottsági összetétel miatt – két teológiai szak-professzor véleményezésére támaszkodva – utasítottam és utasítom ma is vissza a fegyelmi határozat érvényességét, mert az immár kettős okból abszolút semmis.

Az abszolút semmisség terhe alatt kétszeresen kivérzett fegyelmi határozatot erősítette meg a Kolozsvári Törvényszék.Erre az ítéletre hivatkozik az egész ügy megbukását legtisztábban látó Marosán Tamás egyházkerületi jogtanácsos.

Ugyanő azt is tudja – Somai kollégájával együtt –, hogy a velem szemben folyó kilakoltatási perben az 1949-ben jóváhagyott Statútumra hivatkozik egyházam! Jogtalanul érvelnek tehát ellenlábasaim az újonnan alkotott törvénykönyv, a Kánon hatályával. Egyedül mérvadó e kérdésben a Kultuszminisztériumtól általam beszerzett okmány, mely kimondja: "Balogh Béla lelkész részére, M. Kogalniceanu u. 21, 3400 Kolozsvár. 2003 március 21-én kelt levelére válaszolva tudomására hozzuk, hogy a Romániai Református Egyház statutuma, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének 591-es határozata hagyott jóvá 1949 június 1-én és a Romániai Református Egyház fegyelmi szabályzata, amelyet a Vallásügyi Főosztály 14.191-es utasítása 1980 november 15-én fogadott el érvényben vannak." Aláírja Stefan Ionita m. p.

Ezúton kérem minden vitázó engedelmét ahhoz, hogy a szuverén állam által jóváhagyott törvényekhez ragaszkodjam, mert ezek respektálására esküdött fel püspökünk is – bár lehet, azóta ezt elfelejtette.


Törvénytelenül és méltánytalanul ítéltek el tehát

olyan egyházi testületek, amelyek önkéntelenül is a munkás-paraszt hatalom korában működött népbíróságokra emlékeztettek.

A vádló szervek (Szőke Zoltán esperes, Pap Zoltán egyházmegyei főgondok, ennek unokaöccse Pap Géza püspök és a nemrég elhunyt Tonk Sándor főgondnok) semminemű jogi/kánonjogi előtanulmánnyal nem rendelkeznek. Ezt a parókiák irattárában és a teológiai intézet könyvtárában is megtalálható Református Szemle 1998-ban megjelent Repertoárjában bárki ellenőrizheti. S ugyanígy: sem az első fokú, sem pedig a fellebbviteli egyházi bíróságban nem ült egyetlen egyén sem, akinek bár egy jogi-, etikai- vagy perrendtartási publikációja megjelent volna egyházunk erre rendelt szaklapjában – még csak egy szakkönyv ismertetése sem! „Fájdalom” – nem képez kivételt Juhász Tamás dogmatika-etika professzor sem: életében nem publikált egyetlen egyházfegyelmi témájú dolgozatot. Ennek ellenére megtévesző magabiztossággal nyilatkoznak. Azonban, nem véletlenül, "elfelejtik" megcáfolni a fegyelmi határozatot alapjaiban pozdorjává törő teológiai szakprofesszorokat!

Csoda-e, ha az egyházi fegyelmezésben járatlan Marosán Tamás 2001 október 2-i keltezésű, ellenem szóló vádemelésében Zoltán Gyöngyvér ügyvéd és Ferencz László esperes állásfoglalása is helyet kapott(!), ahol vizsgálóbiztosi minőségükben leírják: "…nem hunyhatunk szemet egy ilyen eset felett, és nem tekinthetünk elévültnek egy olyan súlyos vétket…"

S nevezett két személy – azok után, hogy nyilvános állásfoglalásuk révén automatikusan kizárták magukat ügyem tárgyalásából – mégis október 18-án „határozatképes” fegyelmi bizottságként ülnek össze. Mert ezt Bibza elnök úr megengedte nekik. De fegyelmi szabályzatunk ezt nem engedi meg: "nem vehetnek részt a tágyalásban a személy szerint érdekeltek (…) és akik az ítélet meghozatala előtt nyivánosan állást foglaltak az ügyben" szögezi le a 29. szakasz a. és c. pontja.

Márpedig Bibza elnöknek elsőrendű kötelessége lett volna Fegyelmi szabályzatunk 32. szakasza értelmében eljárni: "Az ügy tárgyalásának megkezdése előtt az elnök köteles nyilatkozattételre felhívni a bizottság tagjait, hogy a 29. szakasz valamelyik pontja nem vonatkozik-e rájuk?" Tehát durva mulasztás és törvénysértés esete áll fenn ebben is!

De nemcsak a vádlók és az esküdtek – világiak és lelkésziek – bizonyultak dilettánsnak és inkompetensnek. Juhász Tamás panasztevő, Zsinati Fegyelmi Bizottsági elnöki minőségben(!), 2001 június 9-i levélben teszi fel a kérdést az ügyemben eljáró I. fokú bizottság elnökének: "Igaz-e, hogy ez év végén, a három éves elévülési idő lejártával Balogh Béla fegyelmi ügye elévül, s ha a per addig húzódik, nem lehet tenni ellene semmit?" (J. T. levelét a fegyelmi per ill. a munkaviszály iratcsomójában olvashatjuk.)

Ennyit a "szabályos felállásból" indított egyházi játszmáról, melynek nyomán fegyelmi ügyemben az elnök Bibza esperes több mint húsz perrendtartási előírást, joggyakorlati elvet sértett meg, rendkívül súlyos precedenseket teremtve az egyházban. E jogsértéseket nem önkényesen, hanem legalább tíz jogszakértővel konzultálva állapítottam meg, egyházunk törvényei mentén.


Nem a véletlen műve tehát, hanem vérbeli kanonokoknak és jogászoknak köszönhetem, hogy ennyi "dühös emberrel" szemben

"pattra" vezettem a fegyelmi-partit. S ha esetleg ebből egyesek arra következtetnek, hogy az indításkor nem jól voltak felsorakoztatva a bábuim, erre csak a szászok egyik közmondása jut eszembe: "Az Úristen görbe vonalakra is tud egyenesen írni."


A rengeteg aberráció ismertetése után az olvasókra bízom annak eldöntését, hogy ki a paranoia-gyanús:

az-e, aki személyiségi zavarok nélkül teljes jogú tagja az egyház mindhárom hatalmi ágának: az egyházkerületi igazgatótanácsnak (= kormányzat), az egyházkerületi fegyelmi bizottságnak (= igazságszolgáltatás) és a zsinatnak (= országos törvényhozó testület), amint ez Bibza István és dr. Fazekas Sándor s részben a püspökök esetében is fennáll, vagy az ügyben szereplő alulírott lelkipásztor, akinek egészségügyi állapotáról olyan személyek nyilatkoznak, akik sohasem voltak ideggyógyászati kezelésen…

Hadd kérdezzem: egészséges gondolkodásra vall az, hogy fentnevezett Fazekas Sándornak az édes fia részemről várja, hogy bebizonyítsam igazamat – épp neki? Aki ismeretlenül(!) és bemutatkozó prédikálás nélkül sétált be a Farkas utcába! Hogy amikor látta: engem nem tudott az édesapjával összefogva sem megfúrni, vagy kilakoltatási perrel megfutamítani, állás nélkül hagyja feleségemet, magyarán: kenyér nélkül hét eltartottunkat. És tovább: látva, hogy nem sikerül kilakoltasson, akkor lakásom egy részét megkísérelje átjátszani az eszközember segédlelkésznek.

A végkövetkeztetés előtt álljunk meg egy szóra: egy csúsztatás láttán. Az esetemben törvénytelen és méltánytalan módon kirótt eklézsiakövetést az érvényes fegyelmi szabályzatunk nem írja elő fegyelmi büntetésként! Érdemes tanulmányozni az egyházmegyém tanácsának 2001 november 13-i jegyzőkönyvét, amely az általam önként vállalt eseményről hírt ad. Nyilvánvaló, hogy akkor beszélhetnék szégyenteljes aktusról, ha egy lelkész esetében kényszer és „fegyelmi büntetés” lenne a bűnbánat és a bocsánatkérés.

Aki esküszegéssel vádol, tekintse meg a lelkészi eskü szövegét:

minden egyes lelkipásztornál megtalálhatja és könnyen megállapíthatja, hogy annak szellemében járok el, amit felszentelésem alkalmával megfogadtam: "fejlesztem egyházamban a jogosságot, a törvényességet."

***

Egyház és bosszú két összeférhetetlen kategória. Ahol bosszú van ott nincs egyház, s ahol egyház van, ott nincs bosszú. S ennek következményét a helyzet előidézőinek kell vállalniuk.

Ami pedig "lelkészi szappanopera" szóhasználatot illeti, meggondolnám, hogy mennyire kelléke a szappanoperáknak a karácsony első napján porig égett istenháza (ahogyan 1999 karácsonyának I. napján Balogh Barnabás öcsém templomával megesett), vagy a Szentháromság vasárnapi istentisztelet után ostrom alá vett lelkészi lakás, ahol kilencfős család (közöttük öt kiskorú) húzódik meg vitathatatlanul jogosan. S abban sem vagyok biztos, hogy a szappanopera műfajával összefér-e az alábbi szereposztás: a lelkipásztort a saját irodájából fizikai erőszakkal kiráncigáló rendőrpáros, a Fazekas-Balázs kuplé hazug feljelentése nyomán, a notorikusan hazardírozó egyházfő, vagy a 8 évesen törvényes édesapa nélkülivé tett gyermek.

Sem egyházi bosszú, sem lelkészi szappanopera. Hiszen olyan kategóriák párhuzamba állítása valósulna meg ilymódon, melyek összeférhetetlenek. Egyszerűen érdekösszeütközés, ahol a végkifejlet – tetszik, nem tetszik a konfliktus előidézőinek és hivatalos fenntartóinak – jogi úton fog megszületni: jogi-, szolgálati-, anyagi- és teológiai rehabilitáció árán.

Balogh Béla
lelkipásztor




  • Nyomtat
  • Link küldése
  • Életmód olvasnivaló RSS




ide kapcsolódik:







24 óra hírei 24 óra cikkei

HIRDETÉS