• Megosztás:
Lőrincz Ildikó
Életmûdíj Lövith Egon szobrászmûvésznek
[19.11.2002]




Vasárnap, november 17-én adták át Lövith Egon kolozsvári szobrászmûvésznek a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége nagydíját. Az esemény a Mûvészeti Múzeumnak abban a helységében zajlott, ahol a mûvész Tánc címû munkája is található. Lövith életmûvét dr. Alexandra Rus mûvészetkritikus méltatta, az életmûdíjat pedig Dorin Dorian képviselõ, a Zsidó Hitközségek Szövetsége igazgatótanácsának tagja nyújtotta át.

Lövith Egon 1923-ban született Kolozsváron. Órásmester apja 1926-ban családjával Mexikóba telepszik. Az apa halála után 1936-ban az Egon-család hazajött Kolozsvárra, majd több erdélyi zsidó családdal együtt 1944-ben kényszermunkára vitték õket elõbb Nagybányára, aztán Bajára és Törökbálintba, késõbb a Türkheim-i és a Dachau-i lágerekbe. Lövith Egon 1945-ben szabadult, az amerikai felszabadító seregeknek köszönhetõen. 1945-ben feleségével visszajött Kolozsvárra (családjuk többi tagja elpusztult a lágerben).

1947-ben beiratkozott a kolozsvári szakszervezeti Belle Arte Képzõmûvészeti Iskolába, majd 1948-ban a "Ion Andreescu" Mûvészeti Intézetbe, szobrászat szakra, ahol Romul Ladea és Ion Irimescu szakirányításával sajátította el a szakma alapjait. A fõiskola befejezése után ugyanitt asszisztensként mûvészi anatómiát, kompozíciót és formázást tanított. 1962-ben lektorrá, 1972-ben a szobrászati szak elõadójává, majd katedrafõnökké nevezték ki. Több egyéni és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön. 1960-ban a Velencei Bienálén is szerepelt. 1995-ben jelentõs szobrászati és festészeti munkákat adományozott a kolozsvári Mûvészeti Múzeumnak.

Lövith Egon mûvészeti munkásságának fõbb periódusai a következõk: 1954-tõl az expresszionizmus szellemében alkotott, mûvei kifejezik a mûvész által is elszenvedett kínokat. A Horea, Closca és Crisan, a Holokauszt-sorozat ennek az idõszaknak harcos expresszionista termékei. 1960-tól már a forma lényegi megmintázására törekszik, több ekkori fából készült szobra (Tél, Torzó) a klasszikus hagyományokkal radikálisan szakító Alexander Archipenko szellemében születnek. 1973-tól egyéniesült motívumai az élet lényeges megnyilvánulásainak állandó keresését jelenítik meg. A felszíni díszítések teljes elvetése után csak a tiszta forma maradt. A kolozsvári Mûvészeti Múzeumban õrzik Lövith ebben az idõszakban készült híres munkáit: az Einstein és a Francois Villon mellszobrokat.

Lövith szobrászati munkássága mellett jelentõs festészeti és grafikai alkotásokkal is jelentkezett. Gazdag életmûvének a nyelv eszközeivel történõ újraköltése nagyon nehéz lenne, a sûrítet vizuális közléseket nem tudjuk pontosan szavakra fordítani. A szavak csak megközelítõleg sugallják mindazt, hogy mit jelenthet túlélõként, a legkínzóbb szenvedések megélõjeként értékeket alkotni, és így is az élet örömeit kifejezni. A múzeumban található Tánc címû finoman megmunkált márvány állószobor ilyen értelemben válik emblematikussá, a valóság megtisztított másává, és az öröm kifejezõjévé. A megformálás lágyságával áradó körvonalak, a lüktetõ redõk a mozgást tükrözik és a tánc örömét érzékeltetik.

Sok munka, komolyság, tehetség és a mûvészetek szeretete teszi Lövith Egont a XX. század második felének egyik legismertebb hazai alkotójává. Nevezetesebb ciklusai: Önarcképek, Golda Mira, Az örök pár, a már említett Holokauszt-sorozat, A fák, A táj emberei, a mexikói tartózkodásra utaló Sombreros Quijotesco, a Bagatelles, a Meditteránum-sorozat, a Madarak, Az élet teljessége-sorozat, Szellemi nyomok, Szfinx, Ikarosz és Nike. Lövith Egon egyike korunk azon értékalkotóinak, akinek munkái nem a mûvész mûhelyének kitöltésére, hanem a közösség számára készülnek. Olyan értékes életmûrõl van szó, amelyet itthon és külföldön is nagyra tartanak a szakmabeliek, s amely az emberi létezés megoldatlan problémáira keresi a lényegi választ egy problémáktól zajos évszázadban.




  • Nyomtat
  • Link küldése
  • Életmód olvasnivaló RSS










24 óra hírei 24 óra cikkei

HIRDETÉS